2013. február 4.
Kihasználtam az alkalmat, hogy Béla ittas és rávettem, hogy legyen vendég poszt koncert beszámolóként. Ránézésre örült az ötletnek, legfeljebb elmúlik mindez. Hogy őszinte legyek - és síkít bennem a grammarnáci a hoggyal kezdett mondat után - nem sok kedvem volt a ma estéhez. Szarul voltam, álmos meg a faszomnak se volt igénye 3 akkordos punk zenekarokhoz. (Mielőtt valaki hisztizni kezdene, olvassa el végig az irományt!) De mégis csak Béla nap van, az ilyet nem illik kihagyni.
Maga a koncert. Az elejét kihagytam így örök rejtély marad miből olvasott Béla fel a K. közönségnek, de tetszett. Maga a FitFat számomra újdonság (lásd fentebb) és hihetetlen kellemes csalódás volt. Korai '80,'90-es évek beli altert idézett. Kispál, puf talán európakiadó, karizmatikus énekes nélkül. Zeneileg meggyőzött, az ének hiánya is csak kicsit zavart.
Ezekután a KOC következett - jelezném Bélával ellentétben a koncert teljes időtartamára emlékszem :-). És itt szembesültem azzal az apró ténnyel, hogy ezidáig sem a KOC-cal volt bajom. A zenekar mint olyan teljesen toppon van. Az ének, mint olyan viszont továbbra sem Béla erőssége. De, hogy miért nem gond ez? Béla nem énekes. Béla előadóművész. Ami hangból hiányzik neki, azt hozza előadásból. Most úgy tűnhet szídom, pedig nem. Ez az a dolog, amit hiányolok a jelen "énekesekből". A színpadi jelenlét, a karizma, hogy legyen VALAKI. Szóval, full respect a zenekar felé. Személy szerint ezt nevezném rockabilly-nek, de legalábbis táncra csábító és vidám alter-punk-nak.
Kék halál. Na jó. Ez nagyjából kimaradt. Fél füllel figyeltem, de Andi jobban lekötött - ezt az elbeszélési fortélyt Bélától loptam, mármint, hogy random emberekről beszélni - de az estétől erősen stílus idegen volt szerintem a KH. Inkább Ferencz kellett volna. Biztos nem ért rá.
A Vállalhattalanok - ezt biztos nem így írják - jobbak voltak, mint nevük ígérte, és végre meg kaptam a régi jó, igényelt punk zenémet - az író alvinon, picsán, aurórán nőtt fel. Talán az elektro gitár basztatás rázott meg egy kicsit.
Összességében nagyon kellemes csalódás volt az este. És ez nem a fellépőknek hanem Béla általam képzelt zenei ízlésének szól. Amelyben egyre gyakrabban csalódom :-). Ha rajtam múlik jövőre is ott leszek. Illetve mindenki bánhatja, aki kihagyta.
De vajon hajnalban hazaérve miért vettem ki a cipőmből a talpbetétet? Hiába no, bolond világban élünk és több rejtély vesz körül minket,mintsem értelemünk felfoghatná.
Mitya
