2012. november 19.
Nem voltak ma sokan, de legalább kevesen.
Miután lenyomtuk a szokásos próbánk a Janinál lenéztem az Á...-ba. Javában játszott már az est egyetlen fellépője, az izraeli Shoshana, akiknek rendkívül impozáns a renoméjuk. Ennek ellenére sajnálatos módon két kezemen meg tudom számolni, hogy hanyan voltunk lent, pedig eszméletlen erős produkciót láthatott a szerencsés tízes. A dobos srác iszonyatos miket dobolt és a gitáros-orgonás énekes lány se volt semmi. A koncertjükön nemhogy a csészék törtek, de egyenesen a morzsák perdültek táncra a Zimmer Feri nagyjelenetét megszégyenítő módon.
Hazafelé találkoztam a Husztival a villamoson. Kérdezte, hogy honnan jövök. Mondtam. Kérdezte, hogy mi volt. Mondtam. Kérdezte, hogy az milyen zene. Nos igen. Én ilyenekről nem nagyon szoktam beszélni. Vagy jó vagy nem, de azért megpróbáltam. Olyan, mint amit egy kéttagú zenekar általában szokott, hogy a gitáros játszik egy témát, azt felveszi, loopoltatja és játszik rá, meg énekel. Hát ilyen volt a Shoshana is. Jó feszes, rockos. Nagyon jó volt.
