2012. november 28.
Biztos vagyok benne, hogy nem pontosan idézem vissza a címet, de amikor megérkeztem 8 előtt pár perccel, a Laci meg a Dóri már ott volt.
Fél kilencig felpakoltuk a cuccokat a színpadra, volt egy kisebb kavarodás, hogy hogy csináljuk a dolgokat, mert én nem akartam később újra belőni a projektort a Fit Fathez, a CsótányDzsó meg egy háromtagú zenekar és ők be akarták lakni teljesen a színpadot, de én mondtam, hogy az nem lesz jó, mert akkor a Fit Fat a maga szerény öt tagjával nem fér majd fel könnyen. Végül csak elfoglalták az egész placcot, és ráadásul még baj se lett. Még a beállásuk alatt kikértem magamnak egy sört, mikoris arra lettem figyelmes, hogy mellettem az ózdi hegesztőválogatott Ferencz holléte felől érdeklődik, merthogy hoztak neki pálinkát. Ózdról. Vágod. Hát Ózd nem itt van a szomszédban. Tudom, mert akartam ott kocsit venni, csak elkelt mielőtt még leértem volna. Na ennyire messze van Ózd. És ők feljöttek a székes fővárosba, csak Ferenczre és idézem: "ha 50 cent vagy Lady Gaga vagy Black Eyed Peas sorolhatnám... jött volna akkor sem mentünk volna de Ferencz-et látnunk kellett...". Ez ilyen. Szóval a Csótánydzsó alatt valamikor leültem hozzájuk, mert inkább belém öntődjék az a pálinka, mint abba a retardáltba. El kell mondjam, hogy én ilyen jó meggypálinkát még az életemben nem ittam, mint ezen az estén. A CsótányDzsó, mint mindig, ezúttal is csodálatos volt. A Mitya őket a korai Kispálhoz hasonlította, a Dórinak meg tetszett a gitár. Egyébként ő jönne táncolni a Kék Halálba, Jani, csak szólok. Fit Fat-en, hála a pálinkáknak, meg a söröknek már igencsak jól éreztem magam, az átszerelés kicsit döcögősre sikeredett, de ilyen az, ha mindenki be van rúgva. A Dóri meg a Laci ekkor, a Mitya nem sokkal utána távozott a helyről. A Fit Fat természetesen hozta a szokásosan jó formáját, én vetítettem, a Szepe meg csinálta a chilis babot. Még a Fit Fat alatt megjelent Ferencz a színen a közönség legnagyobb örömére. A Ring of Fire-rel nyitott, majd jött a Hallelujah. Volt még többek között Paint it black, meg Passenger is. Aztán jött a Das Modell, amiben Ferencz váratlanul elkezdett emberi nyelven énekelni. Olyasmi lehetett ez, mint ami Charlie Gordonnál is lejátszódott, csak ezúttal sokkal gyorsabban, majd közvetelnül ezután letekerte a fejéről a fáslit és egészen más néven szólíttatta magát. Ez akár pszichiátriai esettanulmány is lehetne. Az egész szituáció kísértetiesen emlékeztetett arra, mint mikor Tony Stark bevallja, hogy valójában ő a Vasember. Majd elénekelte többször az Anarchiát mindenkinek című akkor és ott íródott punk himnuszt meg még több egyéb improvizációt, majd felment és elaludt a lépcsőfordulóban. Igazából a legstílusosabb az lenne, hogyha a Dubai-i Hegesztőegylet köszönő levelével zárnám a soraim, úgyhogy ezt is teszem:
"Ez a party nagyon állat volt!!, Megtiszteltetés volt számunkra, hogy találkozhattunk egy ilyen kreatív előadóval. Az éjszaka folyamán lezajló események csak tovább fokozták a jó hangulatot és a Ferencz életérzést, ez egy felejthetetlen éjszaka volt, mindenki számára. A célomat elértem,megbizonyosodtam hogy egy igaz művészt fedeztem fel én, és a haverjaim, És ezt az ismerőseim tudatára fogom adni, bárhol járok, ezt nekik is látni kell!"