Szabad az Á...

Szabad az Á... (crossover - szabad az átjárás a műfajok között). A hét minden napján irodalmi estek, alternatív színházi előadások, koncertek várják az érdeklődőket. Nem múltat idézünk, hanem a múltból táplálkozva, nem felejtve "őseink örökségét" a mai fiatal generációnak, 20 évvel a rendszerváltás után próbálunk értéket teremteni...

Ez a blog azért jött létre, hogy a látogató szemszögéből dokumentálja az Á... történéseit. Amennyiben te is ingert érzel rá, hogy elmondd a véleményed egy-egy eseménnyel kapcsolatban, úgy küldd el e-mailben a szabadaza@gmail.com-ra az indapassos e-mail címedet és szerkesztői jogosítványt adunk. Hajrá!

A Himnuszt nem tapsoljuk meg

Madafaka

2012. október 23.

Három órát aludtam, aztán összeütöttem az előző napi beszámolóm. A Peti a nagyon szép jelzővel illette azt, majd rávilágított, hogy régebben azért sokkal keményebbek voltak a beszámolóim, most meg azt ami nagyon szar észre se veszem. Lehet megváltoztam. Azért majd erre igyekszem odafigyelni. Aztán ebéd anyáméknál, majd vissza haza, zuhanyzás, irány a Milla, mert ott tavaly is mekkora buli volt már. A Himnusz után  taps, én meg odamentem a Laciékhoz, akiket már korábban kiszúrtam a tömegben, aztán a Laci, a Dóri meg én átmentünk a Szabad az Á...-ba, hogy pilvaxosítsuk.

A Laci az Á..-.t rejtett kincsként aposztrofálta, ittunk két sört, szétpolitizáltuk az agyunkat, majd ők a Blahán balra el, én meg vettem egy pizzaszeletet és vissza, mert időközben már jöttek az esti fellépők és most először jazz est volt. Ahogy nézem a foglalásokat nem látom újra feltűnni a Vörös Janka nevet (ő volt a szervező, meg az első zenekar frontembere) és megmondom őszintén nagyon bánnám, ha ez így is maradna.

Előszöris a sört fröccsre váltottam, mert az ilyen intellektüel zenékhez a bor dukál én meg nem vagyok prosztó. Kilencig vártam. El-elbóbiskoltam, de ez pont belefér. Aztán kezdett a Funkafizerz. Jó nehéz dolgom van ám bármit is írni, az estéről, mert nem nagyon tudok semmit határozottan kiemelni, hisz minden csodálatos volt. Majd a Luca... Jó talán a gitárt kicsit üresnek éreztem néhol, de ez is mindegy. Meg érted. Tanult zenészekről beszélünk, szal elég fosul hangzana, hogy aszondom nagyon jó az énekes hangja, pedig az. Meg az egész. Ajjajj. Ráadásul, mivel egy friss zenekarról beszélünk még az sem áll módomban, hogy beírok ide egy linket, hogy nesze bazmeg ők azok, mert nincs video a neten. Fujj, de mocskos ma a szám. Ki kéne mosni. Szóval. Ők valami funky-s, bluesos cuccot toltak, ha jól vettem ki leginkább feldolgozásokat, de mivel egyik dalt sem ismertem, így ez egyáltalán nem zavart. Volt zongora, meg gitár, meg basszusgitár meg dob, meg ének. A másik zenekarban is detto. Úgyhogy most ezt minek írom le? Nem is értem. A lényeg, hogy én azt hittem, hogy ez majd ilyen ücsörgős figyelős este lesz, de nem. Kényelmesen el lehetett ringatózni a zenére. Mármint a gyorsabb számokon. Mondtam is magamban, hogy na ez nagyon faja volt. Aztán jött a magyar gitárossal bíró Z# Hollandiából és még rátettek egy lapáttal. Ők a leírásuk alapján a hiphop-ot ötvözik a jazzel. Tényleg nehéz szavakba önteni, hogy milyen volt. Nagyon jó. Pénteken Székesfehérváron játszanak. Ha a módodban áll feltétlen nézd meg. Meseszép. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Még több jazz-t az Á...-ba!

És a női WC-t meg valaki takarítsa ki... valami picsa már megint sielt.. kétszer.

Címkék: jazz hip hop funkafizerz z# z sharp jazz-rock

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadaza.blog.hu/api/trackback/id/tr284866369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása