2012. október 14.
Amilyen idegállapotban voltam úgy éreztem, az egyetlen helyes döntés amit tehettem, ha elmegyek megmosolyogtatni a lelkem. Vannak akik erre a célra a Dumaszínházat vagy valamely hozzá hasonló oposszumot választaná (van ilyen?), de én inkább HC koncertre mentem. Őszinte leszek. Ennek a Baumgartner gyereknek az ugrása kurvára nem érdekelt. Igaz ültem a stream előtt, láttam, hogy megy fel a ballon, és hogy folyamatos kommunikáció van a torony meg a pilóta között, de mindeközben én azon töprengtem, hogy mégis mi a tökömet csinálok épp? Ebben én mi örömömet lelem? Na amint rájöttem, hogy semmilyent, akkor indultam el.
Namost nem tudom, hogy meddig lehet még húzni ezt a büdös nem büdös kérdést (bár a Barátok Közt is lassan már több évtizedes múltra tekint vissza), de azért megírom a fejleményeket. Még rá se léptem az Á-ba vezető első lépcsőfokra, mikor megcsapott a füstölő illata. Leérve a fal több pontján is találkozhattam eme természetes wunderbaummal. A másnapi munkanappal indokolva hét körülre volt ígérve a kezdés, de amikor odaértem a zenekarok még javában falatoztak. Ám az ok a csúszásra ennél kicsit sokrétűbb. Történt ugyanis, hogy egy félreértésből adódóan technika nélkül érkezett a két külföldi zenekar, úgyhogy nem tudták megkezdeni a felpakolást. Az más kérdés, hogy végül a két magyar zenekar kezdett, persze lehet, hogy pusztán azért, hogy így oldódjon meg ez a logisztikai probléma. Na és itt jön a képbe ez a blog és annak hasznossága. Mert mindamellett, hogy a hely szagilag elindult egy úton (nagy pofa, és mérhetetlen egoizmus kell hozzá mondjuk ezt magamra fogni, inkább nem is tenném meg (de.. jó nem, de azért jól esne... úgyhogy inkább mégis de)), itt a nagy lehetőség, hogy előre eloszlassak egy máskor még előjöhető félreértést. A hely technikailag az éneket és a keverést tudja adni, tehát erősítőket a zenekaroknak kell hozniuk. A mikrofonok számát illetőleg engem ne kérdezzen senki, mert az nem az én kompetenciám.
Kicsit vegyes érzelmekkel indultam neki, az estének, hiszen mivel nem követem a szcéna történéseit, még az is meglepetést okozott, hogy a műfaj nem halt ki. Mint másnap kiderült ez nem csak bennem merült fel. Na az ilyen muzsika iránt érdeklődőknek üzenem, hogy a színtér él és virul (bár valszeg ők meg ezzel nagyon is tisztában vannak, szal itt volt megint pár fölösleges betűleütés, úgyhogy lépjünk). Ami különbség van, az a lányok. Nekem úgy rémlik, hogy régen több volt. Szóval vétóznom kell a nőimádó estes bejegyzésem, mert már látom, hogy indokolt volt az elnevezés. Két kezemen meg tudnám számolni hány lány volt lenn összesen és ebből az egyik kezemen csak a külföldi diákok szerepelnének (merthogy a Szabad az Á fölé épült Hostelből is lejöttek páran). Zenét!
A koncert előtt és a zenekarok között nagyrészt reggae-t pakolt a DJ. Ennek őszintén örültem, mert a mai kiruccanásom egyik fő oka is az volt, hogy a last.fm bemondta az unalmast. Kiírta, hogy fizetnem kell az online rádiózásért. Hát 5 éve ez nem így volt.. Kicsit ezt visszaolvasva olyan, mintha most szabadultam volna és bizonyos értelemben ez még talán igaz is. Namindegy. Szóval az első zenekar (FxAxSxTx) ugyanazt hozta, mint amire számítottam, rövid odamondós számok, hallás után az alábbi címeket adtam: "Nobody listen", "Everybody fuck", "One, two, three, suck my dick". A címekből adódóan érezhető, hogy az utolsó dal a viccesebb fajtából való. Két dalcímet valóban sikerült megértenem (lehet a többi is be lett mondva, csak nem figyeltem), a "Burning Down" és a "Not welcome", szóval úgy érzem címadásilag én se vagyok messze az igazságtól. Úgy éreztem körülbelül 10 perc volt az egész koncert, de abban eléggé odatették magukat a fiúk. A második szintén magyar zenekar, a P.F.A. volt. Számomra tök ugyanolyan, mint az előző, azzal a különbséggel, hogy az énekes sokkal jobban kieresztette a hangját, és ez egy nagyon lényeges dolog, ha már úgyse lehet érteni a szöveget. Valószínűleg az énekes is érzi a nagy orgánum fontosságát, hiszen például amikor a következő számot úgy konferálta fel, hogy "Ez nem szól semmiről" (amiről azt hittem, hogy ez a szám címe), a dal valóban nem szólt semmiről, csak a sikoltozás volt. Lehet beszélnem kéne Ferencz-cel, hisz neki kimondottan jól feküdne ez a fajta zene IS, csak akkor elveszne az az egyedi íz, ami most benne van, úgyhogy talán mégse kéne ezt tennem. Az utolsó előtti szám nagyon tetszett a közönségnek. Őket a Németországból érkezett Bob X Rooney követte és kicsivel mást játszottak, mint az előző két magyar formáció: úgy tűnt némelyik dalnál, hogy van benne rím. Eddigre már szinte az összes asztal zenekari merchstanddá alakult. Így esett, hogy közvetlenül a söröm tőszomszédságába pakolta a pólóit az amerikai Centuries. Itt volt egy kisebb félreértés a részemről, mert mikor a boltos nekem szegezte a címben szereplő kérdést, csak az elejét fordítottam le a fejemben (azt hittem arcoskodik), úgyhogy mosolyogva mondtam, hogy "sure", de amikor sörök helyett pólókat kezdett kipakolni először igencsak értetlenül néztem. Az egyik pólón elég menő ábra volt Mindent látó szemet harapdáló disznósárkánnyal, úgyhogy meg is kérdeztem az árust, hogy mégis mi ez, de ő csak annyit tudott mondani, hogy egy német festő alkotása, aki meg nincs jelen... úgyhogy nem állt össze a kép. A másik két pólójuk egyértelműbb volt: az egyik témája, hogy egy sült disznóval (a disznó visszatérő elem) meg lehet zabolázni a szörnyet; a másik egy ördögűzési pillanatot örökített meg (ezen nem volt disznó). Az amcsik voltak amúgy az est sztárjai. Zeneileg is sokkal kellemesebb volt, mint az előző produkció, mint megtudtam, ők grinde-core-ban utaznak. Rajtuk a mindeddig statikusan álló (dinamikusan mondjuk nehéz) közönségből egy kisebb circle pit is kiakult. Ekkor tudtam, hogy ma már újat én nem látok, úgyhogy az utolsó zenekart kihagyva hazaindultam. Amúgy azt hittem, hogy az is magyar lesz, mert lent voltak a Semmi komolyból az ikrek, de aztán otthon konstatáltam, hogy a lengyel Drip Of Lies-ról maradtam le.
A zenekarok enni vadasmártásos rizst kaptak, csigatésztából készült makarónival. Mielőtt félreérthető lennék. Ezt SEM a hely adta.
