2012. november 27.
Két nap után az Á... újra munkát adott a technikusgárda egy tagjának. Ezúttal két olasz és egy magyar hardcore zenekar volt terítéken.
Két olasz és egy magyar hardcore zenekar volt a ma esti teríték. A Dance or Die olyan kilenc - fél tíz magasságában kezdett én meg kértem a Barnától egy korsó vizet. Na őket még nem láttam soha, ellenben többször hallottam a zenekarról, tekintve, hogy az Ócsi dobol benne, én meg többször rákérdeztem, hogy melyik zenekarban játszik, mert nem tudtam megjegyezni. Számomra ez a zenekar volt az este sztárja. A "Jól vagyok, jól vagyok. Arábiában hideg van." strófa azóta se ment ki a fülemből. Szeretem amikor egy hard core zenekar bemondja, hogy új szám jön. Az mindig felvillanyoz. Az Ócsi rendkívül precizen dobol, tetszett a játéka, néhol kimondottan kedves volt. Viktor szerint a sound még nincs teljesen kiteljesedve. Nem értettem egyet. A második zenekar a Light Up volt. A Light Up énekese külsőre abszolút hozta az olasz fazont. Ő is az a fajta énekes volt, aki előszeretettel mondja az emberek pofájába a véleményét a világról. A Viktor szerint ők voltak a legjobbak. Dan kérdezte, hogy hogy bírom, mert tudja rólam, hogy régen nem volt az életem a hard core. Igazából most se az, de már látom benne a szépséget. Ugyanakkor a Light Upból nem sokra emlékszem. Közrejátszhat ebben, hogy a koncertjük nagy részében a mérges Hulk és a szomorú Hulk harcának megértésével voltam elfoglalva. A Dan azt mondta, hogy ez a zenekar amúgy punkosabb volt, mint az utolsó, és valóban, mert a Holyn kis híján bealudtam. De mire ez bekövetkezett volna vége is lett a koncertnek. Amúgy ebben a zenekarban szerintem többen testvérek. Koncert után beszélgettem az Ócsival és remélem, hogy csak félreértettem valamit, de arra jutottunk, hogy azért érezhetek úgy, hogy most jobb a hc, mint pár éve, mert mostanra beérettek a zenészek. Viszont mikor hazafele mentem jutott eszembe, hogy ennek van ám egy rendkívül káros mellékhatása is. Nevezetesen, hogy nincs utánpótlás. Ha ez nem változik kihal a színtér.