Szabad az Á...

Szabad az Á... (crossover - szabad az átjárás a műfajok között). A hét minden napján irodalmi estek, alternatív színházi előadások, koncertek várják az érdeklődőket. Nem múltat idézünk, hanem a múltból táplálkozva, nem felejtve "őseink örökségét" a mai fiatal generációnak, 20 évvel a rendszerváltás után próbálunk értéket teremteni...

Ez a blog azért jött létre, hogy a látogató szemszögéből dokumentálja az Á... történéseit. Amennyiben te is ingert érzel rá, hogy elmondd a véleményed egy-egy eseménnyel kapcsolatban, úgy küldd el e-mailben a szabadaza@gmail.com-ra az indapassos e-mail címedet és szerkesztői jogosítványt adunk. Hajrá!

Mit mond a raszta ha elfogy a füve?

Madafaka

2012. november 3.

Kábé fél egyig moziban voltam. Olyan egy környékére érhettem át az Á...-ba, ahol még játszott az Entrópia Architektúra.

Őket 5 évvel ezelőtt láttam a Tiszta-tónál és mint a beszámolóból is kiderül nagyon tetszettek. És igen! Én tegnap is mondtam valakinek (remélem hogy nem csak magamnak, mert az a skizofrénia csúcsa lenne), hogy márpedig ebben régen volt női ének most meg nem. Akinek mondtam az azt mondta, hogy nem volt sose és én méginkább reménykedem benne, hogy nem magammal szálltam vitába. Na a lényeg, hogy 5 éve jóformán megőrültem a zenéjükért és az igazság az, hogy a várt katarzis miatt hazudtoltam meg magam és mentem le az Á...-ba. Ezzel szemben ez az érzés elmaradt. Sőt. Nem is tudnék mit kiemelni. Volt egy Roxanne feldolgozás.. ami persze nem az volt, de beleképzeltem, ami még jó volt, de amúgy nem sikerült ráhangolódnom a zenére. A buddhista vonal az jött most is, de az is olyan hosszú volt, hogy a megnyugvás helyett a falkaparáson kezdtem gondolkodni. Igen. Alighanem ehhez a zenéhez be kell baszni, vagy egyéb tudatmódosító szerekhez kell nyúlni. Végülis ez nem ciki. A VHK is ilyen... Abba is csak józanul futottam bele a youtube-én. Nem is tetszett. További probléma, hogy ugyan ott voltak a vasak oldalt, de nem nagyon hallottam belőlük semmit.

De az est nem volt veszve. Ugyanis az utolsó fellépőként érkező Parasonic olyan nagyszerű instrumális produkciót nyújtott eleinte, ami a korai Colorstarra emlékeztetett engem. Aztán a gitáros kitalálta, hogy énekelne és innentől az addig elszállós riffek átmentek a sablon versszak-refrén-versszak-refrén vonalba, ami már kevésbé tetszett.

A két koncert között szólt a német industrial és ekkor rájöttem, hogy kevés olyan zene van, amiben a német nyelv elviselhető, de ebben nagyon. Meg volt egy magyar dal is.. akarok egy lányt aki nem szeret.. vagy valami ilyesmi. Az nagyon jó volt. Ki az előadó? A life is life lassítva szintén csodálatos.

Érdekes tanulsága az estének, hogy amíg a moziban elaludtam, addig az Á...-ban fél 5-ig úgy voltam el, hogy egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy aludni kéne.

UPDATE

Közben megérkezett a válasz a kérdésre:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadaza.blog.hu/api/trackback/id/tr674888699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása